Folyt.köv.

Ma van a születésnapom!

Fura érzés.

Visszatérve az előzőre, nem panasznak szántam, inkább volt ténymegállapitás.

Birom a melót, legyen az fizikai munka vagy irodai 

(én szoktam a titkárnőnket helyettesiteni ha szabadságon van).

Az egyetlen ami hiányzik az a felelősség tudat, egy bizonyos szinten.

Sosem bánta a fizetésem, ha elaludtam és elkéstem a melóból, valamit elrontottam vagy ilyenek.

Maximum kaptam egy kiadós fejmosást az apámtól, amit másnapra mindketten elfelejtettünk.

Hiányzik belőlem a kezdeményező késség. Állandóan az lebeg a szemem előtt, hogy 

beégek-elrontokvalamit-hülyéneknézek.

A görcsberándult gyomor, a torokban dobog sziv és a levegőhiány elég kellemetlen érzés.

És szó mi szó vissza vesz a lendületből.

Bizonytalan. Ez a legjobb szó rám.

Menekülés.

Elmenekülök a problémáim elöl. 

Ez az olvasásban nyilvánul meg nálam. 

Volt, hogy napokon keresztül nem mozdultam ki az ágyból csak faltam a könyveket. 

Mikor pedig kifogytam a hangulatomhoz illő könyvekből, jöttek a blogok.

Annak pedig se vége se hossza, mint tudjuk.

Válogatás nélkül olvastam mindent. MINDENT!!!

Elhanyagoltam a környezetem és lebegtem valami rózsaszin-szirupban, 

csakhogy ne kelljen tudomást vennem a körülöttem zajló eseményekről:

- hogy nem megy a suli

- hogy elhanyagoltam magam

- hogy ebbe tönkre mehet a párkapcsolatom

- hogy megesz a sárga irigység a hugom esküvője miatt

- ÉS HOGY A PROBLÉMÁKAT  

SAJÁT MAGAM GENERÁLOM

Az életemet kezdem lassan egy elfogadható mederbe terelni.

Bár, olybá tünik blog-függő lettem. 

Azonban probálom megtalálni a régi énem - stilusom.

Valjuk be de úgy őszintén, hogy Viktor Hugo- A nyomorultak

valamint Dumas - Monte Cristo grófja után

nagy stilusbeli hanyatlanásak minősül minden vackot leovasni a neten.

Akinek nem inge ne vegye magára!!!!

Nem akarok megbántani senkit, a tehetséges iró-palántáknak hatalmas lehetőség ez a kiugrásra,

de az önkritika gyakorlása egy részükben fel sem merült.

Azok a helyesirási és gramatikai hibák amiket megtalálhatunk egyes blogokban

MEGŐRJITENEK!!!!

Ezeket figyelembe véve a fantázia hiánya apró semmiségé törpül.

Próbálom megőrizni az anyanyelvem, nem használni szerb szavakat, 

ha magyarul beszélek, nem használni azt a hanglestést - hangszint és akcentust.

Ezét igenis bántja a fülem, ha valaki idétlen röviditéseke 

becézgetéseket használ akár irott- vagy élőszóban.

"Kérek egy bubi mentes üccsit" -  na meg az ilyenek.

Stilust mint témát nem feszegetném, mert saját bőrömön tapasztaltam ilyen az

mikor a legőszintébb szavaimról és érzéseimról lekicsinylően beszélnek, és nevetségesnek titulálják,

csak mert a mondandom stilusa - formálya túlontúl pozitivista, esetlegesen naiv. 

Miért ne lehelnék naiv, ha az álmaimról, a vágyaimról nyilatkozom.

A remény hal meg utoljára.

Szóval próbálozom. Ha ejtettem hibákat nyugodtam lehet szólni.

Próbálom szinten tartani az életem.

Többet foglakozni magammal, hogy nőiesebbnek érezzem magam.

Ezzel együtt magabiztosabbnak is.

Egyensújt teremteni a végletek küzött amik engem jellemeznek.

Szóval, egy órája a gép előtt ülök és agyalok-irogatok.

Begépelem az utolsó sorokat és kijelentkezem.

Kinyitom azt a vacak könyvet és akkor sem hagyom, hogy ez az egész kifogjon rajtam.

Köszöntem a figyelmet

sssssssssssssna

Az elcsüggedt lelkek sajátja, hogy mindent gyászos színben látnak. 

A lélek maga rajzolja meg a szemhatárt. 

Alexandre Dumas