Otthon.........

Tegnap délután végre hazaértem.

Hideg volt, és főtt étel sem várt otthon mert az anyám estig dolgozott, de otthon voltam.

Elrendeztem a fűtést és készitettem valamit vacsorára.

A gyors "köszönöm, hogy hazahoztál vacsi" sültkrumpli lett.

A legjobb az az ilyen vacsikban, hogy egy tálból falatozva fogyasztandó.

Kedvesem  imádja. Mármint a sültkrumplit.

De valószinű azzal nagyobb örömet szereztem neki, hogy megigértem vele töltöm az estét.

Járműhiányű + sikos-havas utviszonyok = egész éjjszakás vendégség

Mint ne mondjak nekem is kedvemre valo volt az az esti program.

A hangulatot az rontotta csupán el, reggel be kellett ugranom az apámhoz kisegiteni. Nem is a kisegitéssel volt a gond, hanem azzel, hogy hétre kellett mennem.

Nem szeretek korán kelni.

De jóóóóóóóóóó itthon!

Végeredmény: kielégitő

Amilyen pocsék volt a mai nap inditása, olyannyira vagyok megelégedve a befejezéssel.

Reggel, kómás fejjel a kávémhoz forral vizet kis hijján a lábamra öntöttem, pedig a csészét céloztam.

Mire használható állapotba hoztam magam (reggeli, kávé + koporsó szög, tus), pedig eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Ha eddig nem tanultam eleget, ez a pár óra már nem fog segiteni rajtam.

Úgyhogy gyakorló önsajnáló lévén, szidalmaztam magam és keseregem.

Hogy miért nem ültem neki tanulni?

Jó kérdés.

Mikor beértem a suliba közölék, hogy csak egy óra mulva kezdődik a vizsga. Igy hát beültem az olvasóterembe, tanulni (kac-kac szabad röhögni).

Az utolsó előtti pillanatban bámulatosan fog az agyam. Csak kár, hogy az a pillanat olyan rövid.

Pontosabban csak tanultam volna, ugyanis a jegyzeteim otthon maradtak a nagy sietségben.

Induláskor a Kedvesemmel beszéltem telefonon és úgy lefoglaltak a biztató szavai, 

hogy a papirköteg az asztalon maradt.

Igy kénytelen voltam vissza rohanni érte.

Pazar, maradt fél órám. És persze zéró lendület.

Na sebaj, ezen már kár rágni magam. Majd legközelebb.

Beletelt vagy 15 percbe mire találtunk szabad termet. 

Ki gondolná hogy este hatkor majd minden terem foglalt.

bla bla bla

Amikor kiosztotta a prof a teszteket majd infarktot kaptam.

Tejjes egyezés a pár napja megszerzett tesztel, és elegendő a tesztkérdések megválaszolása a hatoshoz.

Hozzá sem kell nyúlnom az esszé kérdésekhez és mégis megvan az átmenő osztályzat.

Hát, igen. Az esszé kérdések miatt buktam ki.

Igyessen, tök fölöslegessen.

Mit nem adtam volna ha délelőtt veszem a fáradságot és átolvasom azokata a vacak teszteket.

Mostmár mindegy.

A szerencsé mégis rám mosolygott, a kérdések kétharmadára bisztos választ tudtam karikázni.

Mig a többire erős selytéseim voltak.

Tehát a mérleg: KIELÉGITŐ

Nem 100%, de számithatok az átmenőre. Adózásból nem is kell több.

Nem birtam a tanárnőt. Érthetetlenül beszél és az az első látásra nem-szimpatkus nöszemély.

Hát nem is sokszor tiszteltem meg a jelenlétemmel az óráját.

Áldásos ha az ember nem bolonyai rendszer szerit tanul.

Utolsó generácios vagyok. PO STAROM

Nincs pont gyüjtögetés-levonás. :D

Nincs feltétel a vizsgához. :D

Nincs vizsga-szám.határ. :D

(eddig a 7 volt a maximum :-( történelem)

Elteszem magam holnapra!

Köszöntem a figyelmet

sssssna

Hűűűűűűűűűű ez meglepett!!!!!!!!!!

Nem számitottam látogatóra.

Ez egy amolyan könnyebb ha valakinek elmondod dolog akar lenni tölem,

de senki az ismeröseim közül nem tud róla.

Olyan Mátyás királyossan: hozz ajándékot meg ne is.....

Csak kiadom magambol ami bánt. ugy hogy ne tudjonak róla a körülöttem lévők.

Elég gyáván hangzik ez a dolog, de részemről megnyugtató.

Ami a bejegyzést illeti szerbül van. Egy kedves barátnőmnek irtam.

Egy évet laktunk együtt egy szörnyü lyukban, BG-ben.

Na jó, nem szidom a lakásom, azért annyira nem rossz.

Gyalog tiz perc az egyetemtől.

A újváros legforgalmasabb részén, szóval a közlekedéssel nincs gond.

Bárhova eljuthatok pillanatok alatt.

A lakótársam mondhatni az égből pottyant az ölembe, a legjobb pillanatban és a legjobb ember.

Felrázott és bár hülyén hangozhat felnyitotta a szemem.

Mielőtt azt feltételeznéd róla, hogy szerb nemzetiségü, közlöm, hogy ezzel vérig sértetted volna. Ő bunyevac. Gyakorlatban viszont, nem sokat számit ez a kérdés.Szerb az anyanyelve.

Ő mozditott ki a holtpontról, ami a nyelvtanulásomat illeti és sok más egyébben.

Szégyen bevallani de 19-20 éves koromig alig beszéltem az államnyelvet.

Mentségemra szóljo, "falusi liba" vagyok. Tehát a szűk környezemben nem beszélték azt.

A középsuli segitett valamelyest, de még mindig nevetséges szinten voltam.

És jön a nagy bumm: 

ÉN

IGY

ENNYI NYELVTUDÁSSAL

BEIRTAM A JOGOT

Nyugodtam lehet hagosan röhögni!!! :D

Más osztálytársaim, sokkal, sokkal, sokkal jobb nyelvtudással sem vállalták be,de én igen.

még mielőtt teljesen lököttnek nézel:

APSZOLVENS VAGYOK

(forditás ha kell: lehalgattam már minden órát, megvan minden feltétel)

még csak a maradék viszgáimat kell leraknom és okleveles jogász leszek.

szóval sokat fejlödtem.

De eltértema a tárgytól.

A levélben a lakótársamnak irok, mert magam alatt vagyok.

Ha nem költözött volna el egy másik városba (felvették a szinművészetire), biztosan kifaggatott volna mi bajom. Nem hagyott volna békén mig el nem mesélem, amiatt vagyok kibukva, mert nem lehetek a kedvesemmel az évfordulónkon.

Tudtuk előre, hogy ez lesz, igy az azt megelőző hétvégét szinte egészében együtt töltöttük.

Mégis kiborultam aznap este mikor beszéltünk.

Ne akartam, hogy tudja milyen állapotban vagyok, ugyhogy magamba folytottam a zokogásom és miután befejeztük a beszélgetést megirtam a levelet.

Akkoriban készitettem ezt a blogot is.

http://www.youtube.com/watch?v=-9KV743F0X8&feature=related

Köszöntem a figyelmet!

ssssssssna