Uhhh

Utálom a vizsgaidőszakot!!!

Folyt.köv.

Ma van a születésnapom!

Fura érzés.

Visszatérve az előzőre, nem panasznak szántam, inkább volt ténymegállapitás.

Birom a melót, legyen az fizikai munka vagy irodai 

(én szoktam a titkárnőnket helyettesiteni ha szabadságon van).

Az egyetlen ami hiányzik az a felelősség tudat, egy bizonyos szinten.

Sosem bánta a fizetésem, ha elaludtam és elkéstem a melóból, valamit elrontottam vagy ilyenek.

Maximum kaptam egy kiadós fejmosást az apámtól, amit másnapra mindketten elfelejtettünk.

Hiányzik belőlem a kezdeményező késség. Állandóan az lebeg a szemem előtt, hogy 

beégek-elrontokvalamit-hülyéneknézek.

A görcsberándult gyomor, a torokban dobog sziv és a levegőhiány elég kellemetlen érzés.

És szó mi szó vissza vesz a lendületből.

Bizonytalan. Ez a legjobb szó rám.

Menekülés.

Elmenekülök a problémáim elöl. 

Ez az olvasásban nyilvánul meg nálam. 

Volt, hogy napokon keresztül nem mozdultam ki az ágyból csak faltam a könyveket. 

Mikor pedig kifogytam a hangulatomhoz illő könyvekből, jöttek a blogok.

Annak pedig se vége se hossza, mint tudjuk.

Válogatás nélkül olvastam mindent. MINDENT!!!

Elhanyagoltam a környezetem és lebegtem valami rózsaszin-szirupban, 

csakhogy ne kelljen tudomást vennem a körülöttem zajló eseményekről:

- hogy nem megy a suli

- hogy elhanyagoltam magam

- hogy ebbe tönkre mehet a párkapcsolatom

- hogy megesz a sárga irigység a hugom esküvője miatt

- ÉS HOGY A PROBLÉMÁKAT  

SAJÁT MAGAM GENERÁLOM

Az életemet kezdem lassan egy elfogadható mederbe terelni.

Bár, olybá tünik blog-függő lettem. 

Azonban probálom megtalálni a régi énem - stilusom.

Valjuk be de úgy őszintén, hogy Viktor Hugo- A nyomorultak

valamint Dumas - Monte Cristo grófja után

nagy stilusbeli hanyatlanásak minősül minden vackot leovasni a neten.

Akinek nem inge ne vegye magára!!!!

Nem akarok megbántani senkit, a tehetséges iró-palántáknak hatalmas lehetőség ez a kiugrásra,

de az önkritika gyakorlása egy részükben fel sem merült.

Azok a helyesirási és gramatikai hibák amiket megtalálhatunk egyes blogokban

MEGŐRJITENEK!!!!

Ezeket figyelembe véve a fantázia hiánya apró semmiségé törpül.

Próbálom megőrizni az anyanyelvem, nem használni szerb szavakat, 

ha magyarul beszélek, nem használni azt a hanglestést - hangszint és akcentust.

Ezét igenis bántja a fülem, ha valaki idétlen röviditéseke 

becézgetéseket használ akár irott- vagy élőszóban.

"Kérek egy bubi mentes üccsit" -  na meg az ilyenek.

Stilust mint témát nem feszegetném, mert saját bőrömön tapasztaltam ilyen az

mikor a legőszintébb szavaimról és érzéseimról lekicsinylően beszélnek, és nevetségesnek titulálják,

csak mert a mondandom stilusa - formálya túlontúl pozitivista, esetlegesen naiv. 

Miért ne lehelnék naiv, ha az álmaimról, a vágyaimról nyilatkozom.

A remény hal meg utoljára.

Szóval próbálozom. Ha ejtettem hibákat nyugodtam lehet szólni.

Próbálom szinten tartani az életem.

Többet foglakozni magammal, hogy nőiesebbnek érezzem magam.

Ezzel együtt magabiztosabbnak is.

Egyensújt teremteni a végletek küzött amik engem jellemeznek.

Szóval, egy órája a gép előtt ülök és agyalok-irogatok.

Begépelem az utolsó sorokat és kijelentkezem.

Kinyitom azt a vacak könyvet és akkor sem hagyom, hogy ez az egész kifogjon rajtam.

Köszöntem a figyelmet

sssssssssssssna

Az elcsüggedt lelkek sajátja, hogy mindent gyászos színben látnak. 

A lélek maga rajzolja meg a szemhatárt. 

Alexandre Dumas

szia Nita Hope

Nem mondanám magam elképesztőnek, esetleg elképesztően meggondolatlannak.
Ugy iratkoztam be az egyetemre, hogy nem gondoltam végig mivel jár mindez. 

KEMÉNYFEJŰ!!!
Na az igen. Domináns jellemhibának számit nálam a keményfejűség és a "csak azért is" efekt.
Ha valamire azt mondják nem tudod-mered megcsinálni az nálam olaj a tűzre.
De ne érts férre szeretem a jogot, csak piszok nehéz.

Lassan fél éve mélyponton vagyok. A december már hozott egy kis kilegést ebből a helyzetből, de még messze vagyok a célomtól.

Hiányzik a lakótársam. Ő rázott fel az éberkómából. 

Láttam és halgattam Őt és fejbevágott a felismerés, hogy tehetetlen ülök és várom, segitsenek rajtam.

Kimondatott velem dolgokat amiket addig magamban tartottam.

Félelemeket, kétségeket a párkapcsolatommal kapcsolatban. Az életemmel kapcsolatban.

Nyúzott, hergelt, csippkelődött, vagy csak ugy nézett rám mig bűntudatot nem gerjesztett bennem és le nem ültem vele tanulni.

Amint kettem voltunk , mindjárt nem volt olyan nehéz az a bizonyos széket melegiteni.

Tisztában vagyok vele, hogy magamnak és magamért tanulok.

Azzal is, hogy már számtalanszor, elismételtem, hogy addig tehetetlen vagyok mig be nem fejezem ezt a vacakot.

Jó!!!!!!!!! Tehetetlen nem, csak rászorlt az édesapám jóindulatára - értsd: zsebpénz és szabad akarat.

Szó mi szó, rendesan el lettünk kényeztetve. Ha megcsináltuk a ránk kiszabott házimunkát megkaptunk nagyábból mindent amit csak akartunk. De ha mégse akkor hisztiztünk meg ilyesmi. 

A végeredmény általában nekünk kedvezett.

(A többesszám a két hugom és engem takar.)

Azért le kell tisztázni, hogy a házimunka nem csak a portölést és a mosogatást takarja. 

Az apám főállásban kereskedő, a mellékest pedig a földművelés jelenti.

A gyümölcsészet az az ág hol mi hárman is besegithetünk.

Nyaranta hajnalban kelni, barackot szedni-válogatni, nagybani piacra járni anyámmal, stb.

Fárasztó meló, egy teli vödör úgy 6-8 kg, egy teli nagyláda 14-16 kg, egy barackos láda 4-6 kg.

Na ezekből kell pár százat naponta átmozgatni.

De inkább szellemileg fáraszt engem mint fizikailag, azt már megszoktam.

Kész az ebéd. 

Mennem kell.

Köszönöm a figyelmet

ssssssssssssssna

Folyt.köv.